Vgydok egy msik vilgba,
Mely soha nem oszt fjdalmat, nincs szablya.
Csak lnk boldogan, senki nem bntana meg,
Azzal lehetnk akit szeretek.
Azt hittem egyik napon eljn ez a vilg,
De most megint nyoma sincs annak mi vr.
Magadat hazuttolod meg,dnthetnl vgre,
Mit akarsz tlem.
De n vrok s trk,
gy megy ez mr rgta.
De kezdem megszokni,
Hogy nem lehetek a vilgnak boldog lakja.
Trnm kell a fjdalmat mosollyal,
Mert az az ers ember, ki a rosszat azzal takarja.
n ers vagyok, de ez vges,
Hisz letem nem tudom gy lelni nlkled.
Mert te okozol nekem mindig fjdalmat,
Pedig n szeretlek.
Nem tudod mit vrsz el, nem tudod mit akarsz,
Teljesen elbizonytalantasz.
Csendesen lk most egy helyben.
Nem tudom mi trtnik,csak gondolkozom az leten.
Krlttem hirtelen rengeteg sr arc,
llnak, s nznek valamit, ki kell dertenem, mi az.
Kzelebb furakszom a ltvnyossghoz,
Ekkor fny derl az igazsgra.
Koporsban fekszik egy lny,
De az arca egy halvny folt csupn.
Mgyegyszer krbetekintek,
A sok feketbe ltztt ember ijeszt meg.
Tgra nylt szemekkel nzek a lnyra vissza;
Mostmr felismerhet lett arca.
Ott fekdtem n, egy koporsban.
Nem hittem, hogy ez velem megtrtnik valaha.
Spadtan fekszem,csukva a szemem,
De rad bellem mg mindig az rzelem.
Meghalt mindenem, csak egy dolog maradt bennem,
Az pedig a lelkem.
Az nemhal meg soha, rkk l,
Mg akkor is, ha az alagt vgn mr ltod a fnyt.
gy kellett vgeznem, sok rossz emlkkel,
Pr igaz barttal, sok letkedvvel.
Sokan szerettek,
De n mgis reztem azt a hatalmas ressget. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
